A Tai Chi Chuan egy Kínából származó harcművészet. Olyan összetett rendszer, mely jól ötvözi a harcművészet, az egészségmegőrző gyakorlat és a keleti filozófia elemeit. Közismert dolog, hogy a Tai Chi Chuan gyakorlása jótékony hatással van az egészségre, de csak kevesen vannak azzal tisztában, hogy a Tai Chi Chuan egyben egy kifinomult önvédelmi módszer is Világszerte sokan csak egészségmegőrzés miatt gyakorolják a Tai Chi Chuan-t, a harcművészeti oldala iránt egyáltalán nem, vagy csak igen kismértékben érdeklődve.

A Tai Chi Chuan eredetét illetően két fő elmélet létezik: az egyik szerint a Tai Chi Chuan a Wudang hegyről ered, a taoista Chang San-feng-től. A másik elmélet szerint a Chen család falujából származik.

Ahogy a Tai Chi Chuan egyre elterjedtebbé vált, és variációk jelentek meg a tanításban, bevett gyakorlat lett a Tai Chi Chuan-t a mesterekről elnevezni, hogy megkülönböztessék őket egymástól. Nagyon sok különböző Tai Chi Chuan stílus létezik, mint például a Chen, Yang, Wu, Wudang stb.

Öt fő rész van, amelyet a Wudang tai chi chuanban gyakorolunk.
1. pusztakezes formák (tao chuan)
2. lökő kezek (tui shou)
3. önvédelem (san shou)
4. fegyveres formák (qiang, dao, jian)
5. belső gyakorlatok (nei kung)
Ezeket úgy kell értelmezni, mint egymástól kölcsönösen függő és egymást kiegészítő részeket, és nem úgy, mint független egységeket.
Betartva az egyszerűtől a bonyolult, a könnyűtől a nehéz felé tartó haladás alapelvét, a Wudang tai chi chuan  stílusban az első edzéstől kezdve mindenkinek gyakorolni kell mind az öt részt.